A doo-wop kifejezés eredete
Nem is olyan könnyű ezt megválaszolni. A zene eredete valahol a század eleji fodrászüzletek kvartettjeiből, a 30-as évek jive és jazz
zenekaroktól, a negyvenes évek rhytm & blues, gospel zenéjéből és az ötvenes évek rock ’n’ roll ötvözetéből ered. Ezt a zenét nevezzük
doo-wop-nak (ezzel az írásmóddal).
A „doo-wop” kifejezéssel az egyik gond, hogy a doo-wop zene nagy korszakában ( a 40-es évek
végétől a 60-as évekig) nem használták ezt a kifejezést. Az 1950-es években ugyanazt a zenét a fehérek „rock ’n’ roll”-nak (Fats Domino, Gene
Vincent és Fabian), a feketék pedig „rhytm & blues”-nak nevezték (Chuck Berry, Ivory Joe Hunter és LaVerne Baker). Az előbb említett zenészek
többsége fiatalokhoz szólt, ami ma már természetes, de akkor újdonságnak számított.
Hogyan használhatjuk akkor ezt a doo-wop
kifejezést, ha csak a korszak után került széleskörű elfogadásra? Nagyon egyszerű a válasz: ez szó szerint mindig is benne volt a zenében. A
doo-wop kifejezést a háttér vokálban rendszeresen lehetett hallani, ezt volt a legnépszerűbb „töltőszó” ezekben a számokban. Jól lehet
hallani a Charioteers „My Gal Sal” (1939) számában vagy Lewis Bronzeville Five 1940-es „Low Down Gal Blues”dalában. A „doo doo doo
doo-wop”szófüzér folyamatosan ismétlődik a Delta Rhytm Boys 1946-es híres számában a „Just A Sittin And Rockin’”-ban. A korai 50-es években
elsősorban a nagy R&B zenekarok alkalmazták, például a Ravens „Wagon Wheels” (1951), a
Checkers 1954-es „Over The Rainbow” vagy a
Flamingos
„I’m Yours” dalai jó példák.
Az 50-es évek legismertebb dalaiban is sűrűn hallható:
Moonglows „Most of All” (1955), a
Turbans „When
You Dance” (1955) vagy a Heartbeats klasszikus „A Thousand Miles Away” (1956). A példák még százszámra hozhatók. A doo-wop egyszerűen egy
gyakran használt hangutánzó szó.
Van egy másik bizonyíték erre az eredetre. 1976-ban Bill Newell így számol be a név eredetéről . „A
doo-wop szó eredete John Fletcher barátomtól ered. 1966-ban egy este elég sokat lemezt meghallgattunk. Egy rakás oldies után azt mondta John:
„Miért nem játszunk valami más? Unom, ezt a sok doo-wop szemetet.” Amikor csodálkozva néztem rá, mondta „Ezekben állandóan ez a doo-wop
nyavalygás hallható”. Ezután a az 50-es évek zenéit doo-wopnak neveztük. Newell ezután több DJ-vel dolgozott együtt San Francisco-ban, majd a
deejay Gus Gossert 1969-ben amikor átment New York-ba a WCBS-FM-hez, már így hivatkozott ezekre a zenékre. Amíg Newell barátja egyértelműen
hangutánzó szóként használta, a valóságban nem ők használták ezt kifejezésként.
A rokon hangzású „Du-Whop” a Chessmenn 1958-as dalának
a címe, a dalban egy táncra hívatkoznak vele. A „Doo-wop” a mai jelentésében 1961-ben jelent meg először a nyomtatott sajtóban. A Marcels
„Blue Moon” dalát így jellemzi Chuck Davis : „ egy valódi doo-wop, hasonló a sok évvel ezelőttiekhez…”. A fogalom, noha nem a korszak
szülötte, lassan már 50 éve velünk van.
A „doo-wop” kifejezés nagyon sok rádió műsor címében szerepel (CBS-FM, New York „The Doo-Wop
Show”), nyomdai kiadványok elnevezéseként („Doo-Wop Retrorock Review”), retrospektív show műsorok címében („The Royal New York Doo-Wop
Show”), a hanglemez ipar pedig tucat számra önti a különböző összeállításokat („Doo-Wop Untempo, „Harlem: The Doo-Wop Era”, „Hard Core
Doo-Wop”,…). Amikor ezt a kifejezést használjuk, akkor az emberek értik, hogy miről beszélünk, könnyebb így kommunikálni.
Talán túl
általánossá is vált ez a fogalom. Ma már nagyon sok énekes és zenész szereti magát előszeretettel idesorolni, akik korábban színtiszta rockot
játszottak. A zenei szakírók körében általánossá vált az az elv, hogy elsősorban a „rhytm & blues” vokális változatát játszó zenekarokra igaz
elsősorban ez a besorolás.
A „rhytm & blues” fogalma az 1940-es évekre vezethető vissza. A Billboard évek óta publikálta a Pop
slágerlistát, ezek alatt elsősorban a fehérek által játszott zenét értette. A Billboard, hogy valamilyen módon teret adjon a fekete
zenészeknek, de ne riassza el a fehér hallgatóságot, újabb és újabb elnevezéseket találtak ki. 1942-ben egy újabb slágerlistát publikált,
melyet „Harlem Hit Parade”-nek nevezett el. 1945 februárjától ezt „Race Chart”-nak nevezte. 1949. június 25-én újból átnevezte heti listáját,
és az akkoriban titokzatos „R&B” rövidítéssel jelölte (a „rhythm and blues” műfaj rövidítése).