A klasszikus doo-wop zene korszakai
A klasszikus doo-wop
Iskolás fiúk doo-wop
Gang doo-wop
Italo doo-wop
Pop doo-wop
Az ötvenes évek közepére a nagy ismert lemeztársaságok és a kis ismeretlen független kiadók lemezein egyre nőtt az
énekegyüttesek
száma, a szóló lemezek csökkentek. Ahogy a korai együttesek, mint például a
Dominoes, a
Four Buddies, az
Orioles és a
Clovers
egyre nagyobb sikereket arattak, egyre több fiatal érezte, hogy az előrejutás nagy lehetősége a zene. Ezzel lehet pénzt keresni, kivívni a
többiek elismerését és hódítani a lányoknál. Akinek csak egy kis tehetsége volt, bandát alapított, az együttesek száma robbanásszerűen megnőtt.
Az énekesek nem voltak zeneileg képzettek, azt adták vissza, amit előző este az utcán vagy a rádióban hallottak. Énekükben háttérbe szorult a
korábban népszerű jazz, a swing és a blues. 1954 és 55 körül kezdett kialakulni egy új, egy fiatalos hangzás, amit „klasszikus doo-wop”-nak
hívunk.
A klasszikus doo-wopban a szólóénekes nem rendelkezik azzal a kifinomult és sima hanggal, mint a paleo doo-wop korszak énekesei.
A tenor szerepét egyre több számban a falsetto szóló hang veszi át. Egyre gyakrabban a falsetto dominál a balladákban. A vokálból kilép a
basszus és kiemelt szerepet kap. A kórus súlya erősödik sok dalban, szinte minden dalban megjelenik a halandzsa rigmus.
Az 1955 – 1959-es
időszakban alakult együttesek többnyire tinédzserekből áll, dalaik témája az idealizált szerelem körül forog. A paleo
korszak szuggesztív,
időnként trágár dalszövegei eltűnnek. A korábbi nagy zenekarok, mint a Coasters, a
Clovers és a
Robins sztorizós lemezeket adnak ki, hogy
fenntartsák az érdeklődést irántuk. Ekkor születtek az olyan nagy számok, mint a „Charlie Brown”, a „Love Potion #9” és a „Smoky Joe’s Cafe”.
A korszak dallamai egyszerűek volta, gyakran csak akkordból álltak. Népszerűek voltak lassú dalok, az un. „rockballadák”. A háttér ritmusa
fontos szerepet kapott, a zenei kíséret nem volt domináns. Noha ilyen szűk volt az alkalmazható eszköztár, az együttesek kreativitása sokszor
csodát művelt, s sorban jelentek meg a gyönyörű dallamos balladák és a gyorsabb, ritmikus dalok.
Ahogy kibontakozott a klasszikus
korszak, alstílusok kezdtek kialakulni az egyes tinédzser közönségeknek megfelelően. Adott volt egy széles, fiatal tinédzserekből álló rajongói
tábor, mellette megjelent és idősebb és keményebb tinédzserek csoportja, a fehér tinédzserek is elkezdtek a fekete zene iránt érdeklődni. A
célcsoportok eltérő jellegzetességei alapján teszünk különbséget az alstílusok között, ennek megfelelően elneveztük ezeket „iskolásfiú doo-wop”,
„gang doo-wop”, „pop doo-wop”és a fehér hangzást „italo doo-wop”-nak